"Ültem otthon, és azon gondolkodtam, istenem, lemezem lesz!” - meséli lelkesen Magdi. "Furcsa, nagyon jó érzés.” Amikor először ment a stúdióba, senkit nem ismert, aztán jött Novák Péter és Pici bácsi.” Onnantól sokkal könnyebb volt, kicsit olyan, mintha a rokonaimmal dolgoztam volna.” Presser zenéjére Novák olyan szöveget írt, amely Magdi életéből merít. "Elsőre sikerült felénekelnem, úgy, hogy közben majdnem elbőgtem magam.”

A lemez- és videoklip-készítés és a koncertek mellett Magdinak még mindig nem volt annyi ideje, hogy jogosítványt szerezzen, ezért taxival járja a várost. "Nem mintha nekem rangon aluli volna felszállni a buszra, csak nem érek át időben egyik helyről a másikra tömegközlekedéssel” - magyarázza. "De vannak olyan napjaim, amikor kifejezetten kedvem van metrózni, buszozni. A múltkor jegy nélkül szálltam fel, és azonnal elkapott az ellenőr. A büntetés pedig jóval többe került, mintha taxiztam volna.”

Ha szabadnapja van, akkor főz, eszik, alszik. Lelkesen próbálgat új recepteket, még akkor sem adja fel, ha néha nem úgy sikerül az étel. "Anyukám arra nevelt, hogy spóroljak, ezért még a száraz kenyeret sem dobom ki, zsemlemorzsát csinálok belőle.” Csak azt fájlalja, hogy ritkán tud hazamenni a családjához. "Amikor egy kis gondom akad, úgy hozzábújnék anyukámhoz. Ilyenkor felhívom: anya, olyan egyedül vagyok. Tudom, hogy neki is nagyon hiányzom.”

Úgy érzi, a siker ellenére ugyanaz a Magdi maradt, csak egy kicsit óvatosabb lett. "Akik közel állnak hozzám, visszapofoznak a valóságba. Amikor legutóbb otthon jártam, édesapám azzal fogadott: Jó, hogy jöttél, teli van a mosogatótál. Boldogan nekiálltam.”